A mai profitorientált világban az autógyártó cégek nem törekednek arra, hogy az alkatrészek tartósak legyenek. A gyártók érdeke, hogy növeljék a termelést, és egy adott üzemóra/használat után az ügyfelek vásároljanak új alkatrészeket, vagy vegyenek egy új autót, mert a termelés szintentartása/növelése csak így valósítható meg.
Az alkatrészek nem azért mennek tönkre idő előtt, mert a mérnökök nem értenek a tervezéshez; a valóságban ez úgy zajlik, hogy a mérnököket kifejezetten utasítják az adott alkatrész megtervezésekor, hogy az hány üzemóra használat után menjen tönkre. Ez a jelenség nem csak az autóiparban figyelhető meg.
Példák a tervezett elavulásra
Nézzünk például egy serpenyőt, amin elvileg semmi nem tud tönkremenni, a tervezőmérnököknek mégis sikerült megoldaniuk ezt a „problémát”. A módszer általában az, hogy a serpenyőhöz rögzített nyél alulméretezett szegecsekkel van rögzítve, és egy idő után a nyél egyszerűen letörik. A megoldás a vásárló számára ebben az esetben már csak az lehet, hogy vegyen egy új serpenyőt. Így növelhető a termelés és az eladott serpenyők száma, valamint a profit is.
A családban van olyan serpenyő, ami több mint 70 éves, és még mindig egyben van. Ezt a serpenyőt anno úgy gyártották le, hogy a tartósság volt a szempont, és a gyártás során nem alkalmazták a tervezett elavulás trükköt. Ha alkalmazták volna, és feltéve hogy a serpenyő akár 5 év használatot is kibírt volna mielőtt tönkremegy, akkor a serpenyő gyártója 1 darab helyett 14 darabot adhatott volna el az idők folyamán, ami 1300 százalékos termelés növekedést generált volna.
A példákat a végtelenségig lehetne sorolni a múltból és a jelenből: a régebben gyártott Mercedesek között gyakori volt, hogy 1 millió km futásteljesítmény felett is tovább működtek. Ott voltak az örökéletű NDK-s hűtőszekrények, melyek tervezésekor a mérnökök azt az utasítást kapták, hogy a terméknek minimum 25 évig kell működnie hibamentesen javítás nélkül, és az izzó sem éghet ki, hozzátéve hogy a magyar gyártású LEHEL hűtőszekrények is jól teljesítettek.
Néhány ellenpélda a jelenből: műanyag kerti székek szándékosan meggyengítve és elvékonyítva előre meghatározott helyeken, hogy a termék néhány év használat után eltörjön, és még az sem számít, hogy a frissen eltört műanyag felület mennyire balesetveszélyes, 1 hétig működő öngyújtók, melyeken van ugyan szelep az újratöltéshez de sosem lesz rá szükség mert az öngyújtó már azelőtt tönkremegy, hogy a benne lévő gáz elfogyna, kevés használat után tönkremenő drágán megvásárolt energiatakarékos izzók, stb.
Tervezett elavulás az autóalkatrészek esetében
Visszakanyarodva az autók alkatrészeinek témájához, az olvasottak után talán már nyilvánvalóbb a kép, vajon mitől megy tönkre egy ABS jeladó, miért lesz pixelhibás egy kijelző, miért romlik el egy főtengely jeladó vagy egy turbónyomás szabályozó szelep, hogyan hibásodhat meg egy légtömegmérő vagy egy hűtőventillátort kapcsoló hőgomba.
Még egy trükk a gyártók részéről, hogy az esetek többségében a gyártott termék konkrétan meghibásodott alkatrészének kicserélésére vagy javítására nincs lehetőség (kivétel néhány kifejezetten erre szakosodott cégnél) a gyártó így rákényszeríti az ügyfélre, hogy a komplett egységet vegye meg, ahelyett hogy a hibás alkatrész javításával, jóval kisebb anyagi ráfordítással megoldható lenne a probléma. Például nem javítják az ABS jeladót, az ügyfél vegye meg az új alkatrészt, nem javítják a pixelhibát így vásárolni kell egy új kijelzőt vagy egy komplett műszeregységet.
Az is bevált dolog a gyártók részéről, hogy 2-3 alkatrészt egyetlen egységként építenek be, így ha ezen az egységen belül csak egyetlen alkatrész tönkremegy, akkor a hiba javításához a komplett egységet (egy alkatrész helyett kettőt vagy hármat) kell megvásárolni.
Konkrét példa
Példa a közelmúltból: Opel Vectra B 2.0i 16v 136 LE X20XEV gyártási év 1999, tehát nem egy mai darabról van szó.
Hibajelenség: az autórádión a befogott állomások zajosak, mintha gyenge lenne az adás, vagy egy völgyben árnyékolt helyen lennénk. Az autóhifis szakember diagnózisa: a tetőantenna alatt található gumi elöregedett, és alatta nedvesség jut be az antenna csatlakozójához, ami így elkezdett oxidálódni és érintkezési hiba lépett fel. Miután kicsit megmozgatta az antennát, az érintkezés helyreállt és a rádióadók újra tisztán kezdtek el szólni.
Ez nyilván nem lehetett végleges megoldás a problémára, mert egyrészt az oxidáció és a rossz kontakt újra meg fog jelenni, másrészt csak idő kérdése hogy a rossz gumitömítés miatt a tetőkárpit is beázzon. Szerencsére a tetőkárpit még nem ázott be, és az ügyfél ezt előrelátóan nem is akarta megvárni, egy gumitömítés kicserélése egyébként sem számít nagy tételnek. Ennél a résznél megkérnék mindenkit aki e sorokat olvassa, hogy próbálja megtippelni a javítás összegét!
A javítás összege
Most jöjjenek a számok, de előtte kezdjük egy meglepetéssel! Az Opel alkatrész boltban pillanatok alatt kiderült, hogy a tetőantennához gumialátétet külön nem gyártanak (az eladó közölte hogy sokan keresik, és már arra is gondolt, hogy rá kellene állnia a gyártására) csak komplett tetőantennát lehet vásárolni. Kedvezménnyel 19000 Ft-ba kerül a tetőantenna a gumialátéttel, de ez csak a tetőantenna aljzat, az antennaszár további 3500 Ft, és ha új ablakmosó spricni is kell (ami a tetőantenna aljzattal van gyárilag kombinálva) az további 1700 Ft.
A tetőantenna gumitömítésének cseréjéhez szükség van a tetőkárpit megbontására, tehát a felsorolt tételekhez még 2 óra munkadíj hozzáadódik. Ez egy abszolút profi megoldás a gyártó szemszögéből, hiszen egy lassan 20 éves és már 14 éve nem gyártott autó esetében is több mint 20000 Ft értékben tudott eladni alkatrészt, egy elöregedett 100 Ft-os gumitömítés miatt.
A jelenség nem újkeletű, sőt majdnem 100 évre bizonyítottan visszavezethető.
Érdekességképpen itt megtekinthető egy, a témához kapcsolódó videó:
